Gergő újabban egy nála négy évvel fiatalabb kisfiúval barátkozott. Illetve, hogy egész pontosak legyünk, inkább amaz barátkozott vele. Béluska, merthogy így hívták, megismerkedésük óta legszívesebben minden szabad percét Gergővel töltötte volna. Rövid idő elteltével szinte már bátyjaként tekintett az Almási-fiúra, és mivel egyke volt, ez nála különös jelentősséggel bírt.

 tovább is van »

November utolsó péntekjén egy vékonydongájú, szemüveges fiatalember csöngetett be Almásiék házába, aki egy kiadó termékmenedzsereként mutatkozott be. A családfő éppen egyedül tartózkodott otthon. Bevezette a vendéget a nappaliba, majd kávéval kínálta, s közben egyvégtében hüledezett a fiatalember elképesztő mintájú nyakkendőjén.

 tovább is van »

Ákos nemsokára arra lett figyelmes, hogy egyre hosszasabban zümmög a nyomtató apa dolgozószobájában.
- Elkészült! – jelentette sugárzó arccal Almási Károly, amikor elsőszülött fia benyitott hozzá. - Már a címe is megvan: „Vásott lurkók, avagy egy ötgyermekes családapa viszontagságai”... Na, mit szólsz hozzá? – kérdezte büszkén, de fia arckifejezése láttán hamar lelombozódott.

 tovább is van »

A nagy titkolózás azonban csak néhány napig tarthatott, ekkor ugyanis kényszerhelyzet állt elő. Almási Károly, példátlan számítástechnikai antitalentumként, igénybe kellett hogy vegye elsőszülött fia segítségét:
- Ráérsz egy percre, nagyfiam? Vacakol ez az átkozott szövegszerkesztő, és nem merek egyik gombhoz sem nyúlni. Meg is tébolyodnék, ha elveszne, amit eddig írtam!

 tovább is van »

A következő napok nehéz próbatételt jelentettek Almási Károly számára. Az estékkel semmi baj nem volt, hiszen az öt csemete közül mindig lehetett valamelyikkel játszani vagy éppen tanulni. A délelőttök azonban nehezen teltek, ilyenkor a családfő bizony szinte csak fel-alá téblábolt a lakásban. De, ahogy a mondás tartja, ahol a szükség, ott a segítség. Másnap reggel András bácsi kocsija állt meg Almásiék háza előtt. A főszerkesztő és két kollégája szállt ki belőle, mindannyian sportos öltözékben pompáztak.

 tovább is van »

- Írjak egy könyvet? – hüledezett Almási Károly. – Miféle könyvet? – kérdezte olyan hangsúllyal, mintha maga a fogalom is teljességgel ismeretlen volna előtte.
- Akármilyet – felelte Ákos, majd belátva, hogy a meghatározás némi pontosításra szorul, hozzátette: - Riportkönyvet, mesét, regényt, ismeretterjesztő könyvet, mit tudom én?... Nem a műfaj a lényeg. Ahogy mondani szokták, jó „mesélőkével” rendelkezel. Élvezetes a stílusod, remek humorod van, szerintem sokféle területen megállnád a helyed.

 tovább is van »

Anya fültanúja volt az utolsó mondatoknak, így aztán nem csodálkozott, amikor a dolgozószobába lépve élete párját az ablaknál állva találta, méghozzá olyan arckifejezéssel, amelyik nagy lelki vívódásról árulkodott.

 tovább is van »

Amikor hétfő délután Ákos hazatért az egyetemről, egy módfelett gyönyörű autót látott parkolni a házuk előtt.
- Te öcskös, kié az a klassz járgány? – kérdezte Gergőt, aki ajtót nyitott neki.
- András bácsi jött vele, apa főnöke – tájékoztatta a testvére.

A főszerkesztő a nappaliban ült a kanapén, és a család két felnőtt tagjával beszélgetett.
- Nem baj, ha bejövök? – kérdezte udvariasan Ákos.

 tovább is van »

Szabó doktor eme utolsó mondata döbbenetes erővel hatott Károlyra; úgy tűnt, végre lassan kezd lehullni a hályog a szeméről.
- Az nem lehet... – motyogta maga elé meredve. – Öt gyereket kell felnevelnem. Nem szólíthat magához az Úr, épp a munka dandárjában. Sok dolgom van még ezen a világon.
- Hja, fiacskám, ha te ilyen megátalkodottan és módszeresen kizsigereled a földi porhüvelyedet, az Úr bizony vajmi keveset tehet érted.
- De hiszen még csak a jövő héten leszek negyvenkét éves!

 tovább is van »

Egy októberi szombaton Almásiék - talán utoljára az év során – kerti összejövetelt rendeztek, amelyre meghívták a család legközelebbi barátait is. Közéjük tartozott Szabó doktor, az idős gyermekorvos is, aki nemcsak az Almási-lurkókat ismerte születésüktől fogva, de annak idején magát a családfőt is ő gyógyította. A doktor úr és felesége nagyon jól érezték magukat a kerti mulatságon. Leginkább a vendéglátók által készített és feltálalt étkek nyerték el a tetszésüket.

 tovább is van »